Augusztus van, hetek óta tart a kánikula. Néha egy-egy futó zápor frissíti csak fel a vizeket, de tartós hőmérséklet csökkenést ezek sem okoznak. Hiába ez már igazi nyár, de ettől még a halak nem élvezhetnek védelmet tőlünk, horgászoktól. Feeder botjaimmal felvértezve megint csak üldözőbe vettem bajuszos barátaimat.
Megérkezvén a vízhez elég kemény part fogadott, a nyári forróság jól kiszárította itt is a talajt. A hátsó leszúró karóimat alig tudtam leverni, olyan kemény volt a föld. Ma is nagy meleg lesz, felhőknek még nyoma sincsen. Szerencsére mögöttem több fa is árnyékot fog biztosítani, ez némi könnyebbséget jelent majd.
Gyakran előfordul, hogy kiszáradt kemény talajon kell botjainkat felállítani. Ilyen esetekben óvakodjunk a leszúrók kézzel történő lenyomásától, mert sérülésekhez vezethet. Elég egy rossz mozdulat és jó esetben is fájdalmas nyomot hagyhat kezünkön. Használjunk inkább praktikus segédeszközöket, mint például a kisméretű gumikalapács, ami megkönnyíti munkánkat és kellően csillapítja az ütések zaját is. Másik ilyen segítség lehet egy házilag gyártott kis eszköz, mely alul csappal ellátott és felül sima vagy lekerekített végű. Ezt lehet kézzel vagy kalapáccsal is használni és készíthetjük magunk is fából, kemény műanyagból vagy alumíniumból. Használjunk segédeszközöket, védve ezzel felszereléseinket is és saját testi épségünket is.
Kipakolva botjaimat is összeraktam, végükre a legérzékenyebb spicceket helyeztem fel. Jöhetett a végszerelék. A tervezett távolság most úgy 50-60 méter távolságban volt, így egy kisebb, 30 grammos kosár került fel 0,25-ös főzsinóromra. Monofil előkém 0,18-as volt és végére 10-es pontyozó horgot kötöttem.
Csalinak egy szem 11 mm-es süllyedő carp pelletet kínáltam fel hajszálelőkén. Most ismét a pasztához nyúltam, mert egy újabb variációját szerettem volna kipróbálni. Az ötlet akkor jött, amikor egyik alkalommal véletlenül leejtettem egy kis paszta gombócot a homokba és a szemcsék ráragadtak, mint a zsemlemorzsa. Rögtön szöget ütött fejemben, hogy a paszta gyakorlatilag hordozó rétegként is viselkedhetne. Ám mit is lehetne beleragasztani a felületébe? Először a mikropelletekre gondoltam, de mivel éppen nem volt nálam semmilyen, így tovább kellett kutatnom. A következő, ami eszembe jutott a különböző takarmány magok. Ám ezek között csak kevés van, ami kellően apró. A kendermag megfelelő méretű és a halak is szeretik, no meg éppen volt is nálam. Nosza, egy próbát mindenképpen megér, gondoltam. Már első próbálkozásra tökéletesnek bizonyult és remekül mutatott. Kint a víz szélén kipróbálva remekül oldódtak le a kender szemek a pasztás pellet körül.
Etetőanyagnak egy új feederes method-mixet használtam, mely önmagában is kiváló. Ám, hogy sötétebbé tegyem a kész keveréket egy fekete, aminosavakban gazdag anyaggal öntöttem össze. Továbbá a csalizásnál bevetett némi kenderszem miatt a felbontott konzerv nagy részét is még ide öntöttem, így egy igen vonzó kaját kaptam a végén.
Kezdő etetésnek úgy 10-12 gombócot röpítettem be csúzlimmal. A későbbiekben 3-4 gombóccal frissítettem fel etetésemet kb. 1 óránként, ami persze a kapások sűrűségétől is függött.
Elég hamar megtalálták a pikkelyesek a nekik beszórt élelmet. Elsőként egy 2 kilós forma jelentkezett. Ez általában jellemző szokott lenni, hogy elsőként mindig a kisebb, tapasztalatlan példányok a bátrabbak.
Mellettem a vízen egy vidrapókot vettem észre, mely csendben lopakodott és leste újabb áldozatát. Ez a faj nem merül a víz alá, mint a búvárpók, de így is hihetetlen könnyedén járkált a víz tetején.
A halak persze nem nagyon hagytak nézelődni és gyors, határozott kapásokkal jelentkeztek. Érdekes, hogy ma kizárólag pikkelyes pontyokkal futottam össze. Egyik legszebb példányom egy 5 kiló körüli nyurga példány volt. Nagyon harcias volt, hosszú orsó formájú testével rakétaként tört utat magának a vízben.
Ma minden csalizáskor bepasztáztam a felfűzött pelletet. Az igazat megvallva kicsit macerás volt minden alkalommal pasztázni és még azt bebundázni kendermaggal, de megérte. Én inkább azt mondom, hogy ezt a technikát a kevesebb hallal rendelkező vízen érdemes bevetni vagy akkor, ha nem jelentkeznek a kapások. Most egy viszonylag intenzív vízen próbáltam ki, ahol rengeteg kapásom volt rá, így nem tudom határozottan kijelenteni, hogy ez kifejezetten a csalizásnak volt köszönhető.
Minden esetre érdemes vele kísérletezni, mert jó gondolat. Én már tudom is, hogy legközelebb 1-2 milliméteres pelletekkel fogom ezt kipróbálni. Az is eszembe jutott még, hogy máskor a magokat vagy pelleteket nem keverem bele az etetőanyagba, hanem a már megtömött kosarat fogom meghengergetni majd bennük. Ez is biztos, hogy be fog majd válni.
Írta és fényképezte:
Szabó Csaba
