Túlzás lenne azt mondani, hogy tavaszodik, hiszen a vizek még csak olvadoznak és a fák sem öltöztek még fel. Itt-ott, árnyékosabb helyeken még havat is lehet látni. Március elejét írunk, és én már hetek óta készen állok a horgászatra. Ám a természet még nem hallja meg türelmetlenségem hangjait. Lehet, hogy még túl korai? Napok óta figyelem a tavakat, mikor olvadnak már ki. Ám hiába süt a nap, kellő ereje még nincs. A levegő hőmérséklete nem emelkedik tartósan 8 fok fölé. Ám én nem adom fel, és amikor az időjárás jelentésekben a szél is meg-megjelenik az előrejelzésekben, már bizakodom.
Egy katicabogár már február közepén megjelent házunk oldalán. Ekkor nagyon megörültem, hiszen jelenlétükkel csalhatatlanul megjósolják a tavasz közeledtét. Több tavat is figyelemmel követtem és vártam, hogy mikor szabadulnak ki a jég fogságából. A legnagyobb reménnyel a Benta Horgászpark kecsegtetett. Az erőmű közelsége valamint kedvező fekvése is pozitív jeleknek bizonyultak. A szél megjelenésével aztán felgyorsult a várva várt olvadás is! Telefonos érdeklődésemre a hét elején már jó híreket kaptam a tórendszer kezelőitől, hiszen a hét végére megnyitják a tavakat így végre betervezhettem idei első horgászatomat.
Az idénykezdés közeledtével új zsinórokkal leptem meg kedvenc orsóimat és több friss előkét is csatarendbe állítottam. Csalik, etetőanyagok köztük néhány újdonság is már napok óta várták az éles akciót.
A helyszínre érve 1 fokos, igen hideg, hajnali levegő fogadott és rögtön azt is megtudtam, hogy a víz hőmérséklete éppen hogy csak eléri a 4 fokot. Hát igen, gondoltam hogy hideg lesz a víz, de hogy ennyire… Az jó, ha már kiolvad a tó, ám ahhoz, hogy a víz hőmérséklete kellően emelkedjen és az élet is meginduljon a felszín alatt több napnak vagy heteknek is el kell még telnie. Ám horgászni jöttem és egy horgászt, mint tudjuk, pár fok ide-vagy oda nem téríthet el a céljától.
Nem az elsők között voltam, már folyt a „nagyüzem”. Jó volt észrevenni, hogy nem csak nekem bizserget a tenyerem a hosszú tél után. A partra érve öröm volt látni a gondosan levágott nádak okozta rendet. Tisztaság és főleg remény fogadott.
Elfoglalva helyemet nekiláttam a várva várt procedúráknak. Kipakoltam, elrendezkedtem. Az etetőanyagom összeállításával kezdtem, hogy minél előbb bevethessem horgaimat. Egy új, többféle színben is kapható halibut alapú etetőanyagokat hoztam magammal. Igazából ezek a nyári melegben fejtik ki legjobban a hatásukat, ám én már most ki akartam próbálni a tasakok tartalmát. Illatuk és összetételük bontás után, már elsőre szimpatikus volt. Ezen keverékek tartalma kifejezetten a pontyokat veszik célba és számos pellet csalival alkalmazható együtt. Annak érdekében, hogy jobban igazodjak a hideghez egy hallisztes, fehérjékben gazdag etetőanyagot adtam hozzájuk, amire véleményem szerint igazán szükségük lehet most a pontyoknak.
Úgy terveztem, hogy egyik botommal egy közelebbi helyet dobok meg a pirosabb gombócokkal. Másik botomon lévő kosaramat pedig a zöld színű keverékkel gyúrom meg és majd a távolabbi nádfal elé próbálom hajítani. A bekevert etetőanyagaim gondos átrostálása után mindkét finomsághoz 6 mm-es soft pelletet adagoltam más-más színben, melyek szintén újdonságok. Ezen pelletek kellően lágyak és kemények egyszerre így könnyedén tűzhetőek a horogra.
Először élőanyaggal próbálkoztam és csontik fickándoztak kisméretű horgaimon. Lestem a szomszédokat is, ám nagy volt a csend arra is. Az etetőanyagok benedvesítésekor megtapasztalhattam, hogy igen-igen hideg volt még a víz. A csontik többszöri érintetlen kivétele után a lágy pelletekre váltottam át. Kilenc óra magasságában egy termetesebb dévérkeszeg jelezte, hogy van élet a víz alatt. A közelebbi, piros keverékes botomra érkezett. Néhány társa után azonban ismét csend következett.
A déli órákat a kárászok jelenléte vidította fel, mert a feltámadt szél nem javított az amúgy is kedvezőtlen hőérzetemen. Mit mondjak, cudar idő volt és bár sütött a nap ám a hőmérsékletet nem tudta érdemben javítani. Az újabb kárászoknak szintén a piros színű etetőanyag tetszett meg, és a barnaszínű pellet mellet felkínált egy szem csontira kaptak. Már-már kezdtem megkérdőjelezni a zöld etetőanyag létjogosultságát ebben a hidegben. Ám mivel többször előfordult velem, hogy a kitartás meghozza gyümölcsét, ezért rendületlenül dobáltam egy helyre ezzel a botommal is.
Sajnos egy pontyot sem láttunk még a vízen fogni, pedig én ma ezért jöttem. Hiába nagyon hideg van még. A nagyobb testű halak méretüknél fogva tovább ki tudják húzni élelem nélkül, ezért valószínű, hogy nem éhesek még kellően.
Horgászatom a nap végéhez közeledett már, amikor egy óvatos, apró húzogatásokkal jelentkező kapásnak vágtam be. A kapás láttán újabb kárászra gyanakodtam, ám amint botom megállt a levegőben rögtön igazi súlyt éreztem. Megállt bennem az ütő, hiszen ezért jöttem. A napnak mindjárt vége van, és itt a lehetőség, most vagy soha! Pár fokozatot lazítottam fékemen, biztos ami biztos. Óvatos pumpálással próbáltam zsinórt nyerni bajuszosomtól. Igen, mert most már biztos voltam benne ponty van a horgomon. Lassú fejmozgásokkal próbált meg-megindulni, ám a hideg vízben hamar elfáradt. A fárasztás folyamán 3-4 kilósnak gondoltam, ám az akasztáskor érzett súly nagyobb halat sejtetett. Nekem mindegy mekkora csak legyen meg az idei első pontyom, gondoltam. Botom remekül görbült és közvetítette a hal minden mozgását. A part közelében forgolódni kezdett még, így gyorsan nyitottam a harciféken és inkább a dobra fogtam rá ujjammal. Közvetlen a szákolás előtt már jól lehetett látni, hogy termetesebb tükrössel küzdöttem.
Megvan, szinte kiabáltam magamban, amint alásuhant a merítő. Egy pillanatra még láttam is a kis horgot a szája sarkában, ám mire a partra értem már nem volt ott. Óvatosan kapott, de megcsíptem.
Két szem új 6-os lágy pelletre kapott méghozzá a zöld betainosra, egyiket felhúztam szinte a kötésre másikat meg a horog öblében kínáltam föl. Bár ez a készség csak egy halat fogott a nap folyamán, mégis a mai napon őt kiáltottam ki győztesnek a botok versenyében. Hideg ide vagy oda az ennél melegebb vizekre tervezett pontyos anyagok most is bizonyítottak. Idei első bajuszosom kellő lendületet adott számomra az ide évhez, és remélem nektek is ösztönzőleg hatott. Irány horgászni!
Írta és fényképezte:
Fekete András, Szabó Csaba
