Meleg van már hetek óta, a tavaszi esőzések is elmúltak. Számomra a nyár igazi mivoltát a búza betakarítása jelzi. Ilyenkor a kalászok már gyönyörű aranysárgák és színükkel szinte tökéletesen illenek a folyamatos napsütéshez. Lassan idén is elérkezik az aratás ideje és én ismét a vízparti csendben találom magamat.
Ismét úton voltam, egy újabb tavat helyeztem tervezett utam végére. Ezúttal a Malév-tóra készültem és Dabasnak vettem az irányt. Itt terül el ugyanis a most kiszemelt, 23 hektáros sóderbányából kialakított horgász víz, melyet egy barátom ajánlott figyelmembe. Megérkezvén a helyszínre szemeim azonnal igazolták a tóról korábban hallottakat. A kristálytiszta vizet náddal borított, gyönyörű parti rész vette körül. A rendezett zöld parton hamisítatlan bánya tavi érzés fogott el és nagyon megtetszett a víz.
Hosszasan elbeszélgettem Gábor bával, a helyi halőrrel, hogy megismerkedjek a tóval. Az új információkkal felvértezve helyet kerestem magamnak, melynek választását a reggeli viszonylag erős szél is meghatározta. Kipakolva birtokba vettem ideiglenes új „lakhelyemet”. Közben folyamatosan figyeltem a vizet, ismerkedtem a környezettel. Egy új helyen mindig látok valami érdekes felfedezni való dolgot. Felszereléseim iránt például egy termetes zöld gyík folyamatosan érdeklődött, és meglepően közel merészkedett még hozzám is.
A pontyoknak szánt keveréket kétféle etetőanyagból gyúrtam össze. Az alapot a már korábban bevált és szinte már kedvencemmé vált 2 kilós, édes hallisztes anyag adta. A másik összetevőnek a nagyobb halakat megcélozva egy halibutos pontyeledelt választottam. A kettő elkeverése kapott még egy kis csokis aromát a még jobb hatás érdekében, melyet a nedvesítéshez adtam hozzá. A kész keverék állagát a mély vízhez állítottam be, hogy kellően nedves legyen és biztosan egyben érjen talajt minden gombóc a tó fenekén.
Gábor elmondása alapján erről a helyről nem érdemes túl távolra dobnom, hogy szebb halakat találjak. Nem messze tőlem ugyanis egy komoly, 5-6 méteres mély rész terül el, amit nagyon szeretnek a pontyok. Szerelékemet is ennek megfelelően állítottam össze. Egy 30 grammos method kosarat fűztem fel főzsinóromra. Szabadonfutó szereléknek kötöttem meg, mivel a tiszta vízben élő halak általában óvatosabbak.
Horgomat fonott előkére kötöttem az előforduló nagyobb egyedek miatt. Egy extra gyorsan merülő fonottat próbáltam most ki, hogy biztosan végigfeküdjön majd a talajon. A hajszálelőkét levezettem egészen a horgom öbléig, mert ezzel a megoldással a csali felvétele után a horog azonnal megakad a hal szájában. Ezt az óvatosabb halaknál érdemesebb alkalmazni, melyek gyanút fogva hamarabb ki szokták köpni a csalit. Csalinak az aromához hasonlóan egy szem fehér csokis és kókuszos ízesítésű minibojlit fűztem fel, a 10-es és 15-ös méreteket váltogattam. A tervezett szereléket hamar összeraktam mindkét botomon.
Alapozásnak 15 gombócot gyúrtam meg, melyeket csúzlival juttattam be pontosan a célterületre. Leültem és vártam. Vártam és nézelődtem hol a botokat, hol a vizet figyeltem. Számomra mindig az első kapás a legizgalmasabb, most is erre vártam.
Egyik kémlelésem alkalmával visszanézve a botokra lassú, de határozott húzásra lettem figyelmes. Azonnal cselekedtem, mire a másik fél is rögtön reagált. Ezért jöttem ide! Elemi erővel iramodott meg a remélt bajuszos, mert mozgásából éreztem, hogy csak az lehet. Fárasztásomat egy búbos banka zavarta meg, amint előttem próbált átrepülni. Zsinórom éppen előtte fúródott láthatatlanul a tiszta vízbe. Egy pillanatra meg is ijedtem, hogy keresztezni fogja útját, ám az utolsó pillanatban ő is ébernek bizonyult és egy hirtelen manőverrel korrigálta útvonalát.
Visszazökkenve halamhoz próbáltam keményebben irányítani, amit a parthoz közeledve nehezebben viselt. Közel tíz perc kőrözés után morcosan ugyan, de hagyta magát megszákolni a pikkelyes. Rövid pihenő után búcsút intettem tőle.
Talán úgy egy óra múlva ismét határozott jelzésre vágtam be és botom azonnal karikába hajlott. Az ismeretlen megmozdította orsómon a dobot és falta róla a métereket. Szerencsére hamar megállt, de ezután sem volt békésebb ellenfelem. Botom remekül hajlongott a folyamatos terhelés alatt. Őt már tovább kellett fárasztanom, de ez számomra cseppet sem volt kellemetlen. Amikor először megláttam az átlátszó vízből előbukkanva, nagyon megörültem a szép tükrösnek. A merítés után partra emelve végig néztem izmos testén és már értettem, hogy miért volt ilyen kitartó. Gyors fotózás és mérlegelés után ő is búcsút intett farkával.
A későbbiekben még több bajuszost is vendégül láttam ideiglenes táborhelyemen, de méretben nem tudták felülmúlni aznapi második halamat. Öröm volt látni, hogy kivétel nélkül mindegyik halam hibátlan és sértetlen volt.
Ismét egy nagyon szép helyen jártam, ahol betekintést nyerhettem a vízben lakók életébe. Nagyon jó érzésekkel távoztam a tóról, érdemes volt ide is ellátogatnom. Gábor bának megköszöntem a lehetőséget és ígéretet tettem, hogy ellátogatok még hozzá egy másik alkalommal is.
Búcsút intve a víztől hazafelé vettem az irányt. Út közben kellemes fáradság lett rajtam úrrá. Pihenésként kitekintve autóm ablakán az út melletti búzaföldekre tévedt szemem. Kalászok milliói pompáztak arany színükben és aratásba hajló fejükkel hirdették, hogy most már igazán a nyárban járunk!
Írta és fényképezte:
Szabó Csaba
