Itt a tavasz végre, végre! Már a természet is mutatja zöldellő színeivel, hogy maga mögött hagyta a zord telet. Némely fa még mintha későn ébredne, félúton jár a tavaszi öltözködésben. Ám a döntő szín a fehér és szürke után egyértelműen már a zöld. Számos virág már élen jár a természet kiszínezésében. Köztük van egyik kedvencem is, a sárga tenger, a repce is. Április vége felé szokott virágozni és szinte elönti a földeket. Gyönyörű látvány, ilyenkor érdemes horgászni menni!
A tavasz általában szeszélyes és ezt meg is tapasztalhattam a mostani horgásztúrámon. A napot, melyre pecámat terveztem már jó előre kinéztem magamnak. Szabaddá tettem magam erre az időre, így az egész nap csak a halaké lehet. Előző nap már bepakoltam, így az ébredés után már csak saját elemózsiámat kellett odatennem. Már öltözködés közben hallottam, ahogy halk kopogással verte a cserepeket a szemerkélő eső. Az esőruhát is odadobva hajnalban indultam útnak, immáron szakadó esőben!
Bár még sötét volt, de én már türelmetlenül faltam a kilométereket autómmal. Az úton odafelé végig esett, de bíztam benne, hogy mire odaérek, elcsendesedik. A partra érve az eső, ha lehet még intenzívebben rá kezdett. Korábban még sosem fordult elő velem ilyen, de a pirkadatot autómban kellet kivárnom. Furcsa volt kopogó zajban látni, ahogy a tó előbújik a félhomályból. Közel háromnegyed órát ültem így „tűkön ülve”! A víz körül senki nincs, hiszen ki az a bolond, aki ilyenkor egyáltalán útnak indul. Amikor már annyi fény volt, hogy a tavat beláthassam épp ki akartam szállni, mert már nem bírtam tovább az autóban. Ekkor mintha elzárták volna az égi csapokat, az egyik pillanatról a másikra elállt az eső.
Kipattanva a járműből fülemet egyből a madarak üdítő csivitelése simogatta meg. Bár fülem még az énekeseket kutatta az ágakon, szemem már a vizet pásztázta. Néhány pikkelyes fordult az esőtől felfrissült vízben és ettől átszellemülve gyorsan kipakoltam. A helyválasztás után botjaimat is összeraktam, új Speedmasterekkel érkeztem, melyeket most vetek be először.
Bár a kárászoknál a pontyokat jobban kedvelem, mégis úgy terveztem, hogy most a bajusz nélküli pikkelyeseket veszem üldözőbe. Emlékszem gyerekkoromban mennyit kárászoztam, akkor még úszózva. Most megpróbálok ismét a nyomukba eredni néhány nagyobbat remélve.
Etetőanyagnak egy új, kendermagban gazdag, halibutos anyagot hoztam magammal. Annak érdekében, hogy keverékem most inkább a kárászoknak legyen vonzóbb, további előkezelt kendermaggal gazdagítottam. Némi édesített csemege kukoricát is adtam hozzá a nagyobb egyedek érdekében. A tó pontyokkal is gazdagon telepített, így nem leszek szomorú, ha közülük is becsapok néhányat, de most nem ők a főcél.
A szerelékem borzasztóan egyszerű, hiszen egy 30 grammos method feeder kosár alatt egy nyitott forgóba akasztom előkémet a könnyű cserélhetőség érdekében. Szakáll nélküli 10-es méretű horgomat 0,18 és 0,20 milliméteres fluorocarbonra kötöttem. Előre megkötött előkéim 15, 20 és 25 cm hosszban sorakoztak. Csalinak scopexes és epres ízesítésű kukoricákból tűztem fel hol egyet, hol kettőt.
A szerelékem borzasztóan egyszerű, hiszen egy 30 grammos method feeder kosár alatt egy nyitott forgóba akasztom előkémet a könnyű cserélhetőség érdekében. Szakáll nélküli 10-es méretű horgomat 0,18 és 0,20 milliméteres fluorocarbonra kötöttem. Előre megkötött előkéim 15, 20 és 25 cm hosszban sorakoztak. Csalinak scopexes és epres ízesítésű kukoricákból tűztem fel hol egyet, hol kettőt.
Néhány etetőgombóc bejuttatása után volt némi időm a természetre is figyelni. Barna varangyok közelítettek mindenfelől és felbátorodva kergették egymást a vízben és a parton is. Készülve a békanászra szinte megszűnt körülöttük a világ csak egymással voltak elfoglalva. Rezdülős kapás ébresztett vissza a botok mellé, melynek bevágva üresen vettem ki horgomat. Elkapkodtam – gondoltam. A következő két hasonló piszkálgatós kapás után, melyből egy kárász meglett, egyik botomon módosítottam szerelékemet. A korábban a kosárba beszorított forgómat kihúztam és egy gyöngyöt fűztem kettejük közé. Így csúszóvá, könnyen futóvá tettem előző fix szerelékemet. Valószínűleg kapáskor az előke megfeszítése után megérezhették a kosár súlyát. A változás rögtön egy húzós kapás formájában jelentkezett, mely meg is lett. Másik botomat is gyorsan átszereltem, így ezután már csak ilyen kapásom volt. Figyelni is kellet, mert hirtelen a semmiből görbültek a spiccek.
Az első egy-két kisebb kárász után egyre nagyobbak jelentkeztek. 1-1,5 kiló körüliek voltak némelyik már-már súrolta a 2 kilót. A haltartóba csak a nagyobb egyedeket tettem el, a kisebbeket és a keszegeket fogás után azonnal visszaengedtem. Az etetőanyag remekül dolgozott és a kendermag is megtette hatását, egyedi ízével és illatával vonzotta a kárászokat. 2-3 pontyot is sikerült partra segítenem így örömömre a kedvenceim is meglátogattak. Délutánra már kellően elfáradtam a folyamatos horgászat közben. Fejem fölött ismét sűrű felhők gyűltek össze meg és fenyegetően sötétek voltak. Az eső nem is késlekedett, gyenge szitálásba kezdett. Gyors terítékfotózás után óvatosan visszaengedtem a halakat a vízbe, majd sietve pakolni kezdtem.
Elköszönve a tótól, a reggeli utamon indultam ismét hazafelé. Az eső persze ismét végigkísért. Nem panaszkodhatok, hiszen a parton nem nagyon lettem vizes, de utamat oda és vissza is eső áztatta, de így is szép volt. Hiába a szeszélyes tavasznak is megvan a maga varázsa, még ha néha a kelleténél több esővel is jár. Ekkor a természet nem csak a víz mellet szép, hanem szinte mindenhol. Szeretek horgászni ilyenkor, amikor a repce virágzik.
Írta és fényképezte:
Szabó Csaba
