Nagyon szeretek ősszel horgászni, mert a nyáron zöldellő part ilyenkor sok színben pompázik. Sárga, piros, barna levelű fák tarkítják a már megfakult színű nádasok vonalait. November elején vagyunk és a levegő hajnali hőmérséklete ilyenkor már hidegebb, mint a vízé, ezért összefüggő pára védi a tó vizét a nap sugaraitól. Ám ez nem sokáig tart, mert a nap mindig győz a pára felett. A mai napra szerencsére tiszta égboltot jósoltak, a megelőző felhős napok után, így szép peca elé nézhetek.
Horgászatom helyszínéül egy a Barina pusztán elhelyezkedő új tó szolgált. A 4 hektáros Barina horgásztó évek óta kezelt és telepített víz volt, amit egy évvel ezelőtt nyitottak meg a horgászok előtt. Én nemrég hallottam róla és kíváncsiságom odavezetett, hogy most itt vetettem be feederbotjaimat. Erdők és dombok ölelik körül ezt a kis természetes tavat, mely Rád és Penc után található. Megérkezvén gyors eligazítást kértem a büfénél, melyet készségesen meg is adtak nekem. A tó közepére egy kis félsziget vezet ahonnan tökéletesen meg lehet horgászni a tó széleit, így én is itt kerestem magamnak horgászhelyet.
A bevetni kívánt etetőanyagomat világosabbra és viszonylag intenzív illatura terveztem. A célom az volt, hogy minél hamarabb észrevegyék a hideg vízben az új táplálékot. Ennek érdekében egy fehérjében gazdag világos színű és egy betainos, aminosavakban gazdag sötétebb etetőanyagot kevertem össze. Annak érdekében, hogy még vonzóbbá tegyem a masszát, a nedvesítéshez szánt vízbe további kagylós-betainos folyékony aromát öntöttem és kevertem el vele. Csemegekukoricával csaliztam horgaimat, ezért az etetőanyagba is kevertem belőle és hogy még tartalmasabb legyen a keverék további előfőzött szemes magokat öntöttem hozzá. Így lett csak igazán teljes az etetőanyagom: színes, illatos, vonzó és tartalmas is egyben.
8-os méretű pontyozó horgomat 16 centiméteres monofil zsinórra kötöttem fel. Előkének 0,30 milliméteres vastagságút választottam, így kellően merev volt dobáskor, hogy elkerüljem vele a gubancokat. A kukoricát közvetlenül a horogra tűztem fel. Hol egy szemet, hol két szemet tűztem fel.
Ilyenkor, ősszel bátrabban kapnak a pontyok, nem óvatoskodnak, hiszen készülnek a télre és minél több tápanyagot próbálnak magukhoz venni. Azt is megfigyeltem már, hogy ilyenkor előszeretettel portyáznak a nádfalak előtti vízterületeken, melegebb vizet és több táplálékot remélve. Így most a parti részek meghorgászását terveztem, ám a nád falat csak pontos dobásokkal lehet elérni. Erre nyújt tökéletes megoldást az orsók dobjára szerelt zsinór klipsz. Az ebbe beakasztott zsinórral szinte centiméterekkel a nád elé tudunk dobni.
Az egyik botunkkal történő első egy-két dobással ki kell, hogy mérjük a pontos távolságot. Ekkor a beakasztott zsinórral dobunk egy ellenőrző dobást, ha szükséges még korrigálhatunk az orsón néhány karika zsinór fel- vagy letekerésével. Nagyon fontos, hogy dobáskor megjegyezzük saját helyzetünket, székről vagy álló helyzetből, mert egy-két lépés már métereket jelenthet a szerelék becsapódásakor. A másik bot beállításánál ne bajlódjunk az újabb dobásokkal, legegyszerűbb a parton a másik bothoz kimérni. Így lehetünk biztosak, hogy centiméterre egyforma távolságra lesznek beállítva botjaink. Dobáskor én függőlegesre állított bottal várom a zsinór klipszhez való elérését, és ekkor gyakorlatilag a repülő szerelék húzza le a lazán megemelt botomat, majd csobban a kosár a kívánt helyre. Kis gyakorlással nagyon pontos dobásokat érhetünk el.
Rögtön az első dobásnál kapásom volt, így hamar kiderült, hogy tényleg a part szélein járkálnak a pontyok. A kapások egymás után érkeztek, már-már verseny peca jellegű volt. A pontos bedobást követő percen belül általában kapásom volt. Érdemes volt megfigyelni, hogy ha nem dobtam meg kellően kosaramat és nem érte el a klipszet dobás közben, akkor a nádtól visszamérve egy vagy két méterre csobbant vízbe. Ekkor sokkal többet kellet kapásra várni. A bal-jobb irányú céltévesztés nem volt rossz, de a rövidre sikerült minden esetben igen. Így gyakorlatilag mindig túl kellet dobnom a nádason.
Remek kis horgászatot adott ez az új tó így ősszel, de ezzel még idénre nem hagytam abba. Amíg az idő engedi, én tovább kergetem a bajuszosokat az évszakok mentén.
Írta:
Szabó Csaba
Fényképezte:
Dr. Sípos Sándor, Szabó Csaba
