A csalik hajszálelőkén történő felkínálása a feederhorgászatban ma már nem új keletű. Helyes alkalmazása és a horgászat közben történő változtatása azonban még nem elterjedt a horgászok körében. Erre világítok most rá néhány gondolat és képkocka erejéig.
A hajszálelőkés horgászat a bojlisok világából ered és viszonylag hamar tért hódított a finomszerelékes módszerek színpadán is. Eredetéből fakadóan a legtöbbször, még ma is, a fonottzsinóros előkék megkötésekor alkalmazzuk. Fontos momentum, hogy a szabad szál a horog szárához simuljon, hiszen így biztosított leginkább a csali horog alatti, ideális helyzete. Ezt egy hosszú, több menetes kötéssel vagy egy kisméretű szilikon csövecskével érhetjük el. A bojlisok gyakran kis fémkarikát kötnek e célból, ráadásul ekkor szabadabban is mozoghat a szál, de a finomszerelékes módszerekhez ez nem mondható a legideálisabbnak.
Itt tartom fontosnak megemlíteni, hogy a hajszálelőke hosszát mindig csalinkhoz mérten válasszuk meg. Nagyon fontos, hogy a felkínált csali ne legyen túl közel horgunkhoz, mert az kitakarhatja horgunkat ezzel drasztikusan lecsökkentve annak megakadási esélyét. Ez nagyban függ persze a horog alakjától és a csali méretétől is, de ha lehet fél centinél közelebb soha ne kerüljön a horog öbléhez.
A legegyszerűbb megoldás egy precízen kivitelezett az átlagosnál hosszabb kötés. Ilyenkor horogtípustól függően persze, de akár 20-25 menetes kötést is készíthetünk. Ez a megoldás azonban csak az anyaguknál fogva kellően merev, monofil zsinórok esetén működik megfelelően. Én szeretem használni, bár a későbbiekben említett variálhatóság hiánya miatt csak akkor kötök ilyet, ha az adott alkalomhoz már tudom, hogy milyen hosszú hajszálelőke az ideális.
Visszatérve a lágy, szilikon csövekre különböző színű és átmérőjű létezik belőlük. Ám a színe mellet talán a belső átmérője talán még fontosabb paraméter, ugyanis ez határozza meg, hogy csúszó vagy fix hajszálelőkével fogunk majd dolgozni.
A nagyobb csalik esetében érdemesebb a csúszót alkalmazni, hiszen ezeknél gyakrabban fordul elő, hogy a hal megpróbálja kiköpni a számára „gyanús” csalit. A kis gyűrű ekkor lép működésbe és felcsúszva a horog szárán a csalival együtt nem fordítja magával a horgot elősegítve ezzel a jobb akadást.
A szorosan felhelyezett, fix csövecskének azonban más a szerepe és elsősorban a kisebb méretű csaliknál érdemes használni. Ennek gyakorlatilag a csali pontos, horog alatti helyzetének biztosítása a fő cél. Azonban egy kis apró trükkel változtathatunk szerelékünk fogósságán a halak kapókedvétől függően. A kis szilikoncső helyzetének a horogszáron történő változtatásával ugyanis gyakorlatilag a hajszálelőkénk hosszát variálhatjuk és ezzel egyben a csalink horogtól való távolságát is. Ez döntő jelentőségű lehet például egy adott vízen vagy adott évszakban. Számos alkalommal ezen kis módosítás eredményeként a korábbi kis, maszatoló kapások átalakultak határozott spiccgörbítésekké.
Érdemes kipróbálni, mert meglepő változásokat érhetünk el vele. Remélem ismét tudtam új dolgokról írni nektek és rávilágítani néhány jelentéktelen apróság igen is fontos jelentésére.
Írta és fényképezte:
Szabó Csaba
