Horgászataim során igyekszem minél több vízre eljutni és megismerni azokat, hiszen a változatosság varázsa megunhatatlan. Most Nyíregyháza felé vettem utamat, a kiszemelt horgásztó a várostól északra, autóval 10 percre terül el. A Verba Tanya pihenő- és szabadidőparkról már többször hallottam és a kíváncsiságtól hajtva úgy terveztem, hogy most ott vetem be botjaimat a halak ellen. A 7 hektáros tó bőséges halállománnyal bír és ami kimondottan tetszet az a tavat körülölelő tisztaság és rendezettség. Ez a horgászhely a hagyományos értékeket szem előtt tartva tökéletes kikapcsolódást biztosít minden ide látogatónak. Nekem is ez volt most a célom, egy új helyen (mert itt még nem jártam), egy gyors, élményekben gazdag könnyed feederezésre készültem.
A felszerelésen nem sokat gondolkoztam, a tó méretei nem indokoltak nagy távdobásokat. Otthon hagytam minden nagyhalas rig szereléket. Egy feeder kosarat és egy egyszerű gubancgátlót vettem kézbe, melyeket már otthon átnéztem illetve „tökéletesítettem”.
Mindenképpen megemlíteném, hogy ezek a kis könnyed távtartók is okozhatnak bosszúságot a horgászat során. A boltokban kapható termékek közül ugyanis néhánynak a végein előfordulnak kis műanyag sorják, melyek a cső vágása során maradtak ott. Ezek bizony a vékony zsinórunkat idővel sajnos felsérthetik. Bár ezek a sérülések nem nagy mértékűk, ám a folyamatos terhelés (dobás, fárasztás) alatt előbb vagy utóbb szakadáshoz vezethetnek. Ezt elkerülendő, szeretnék megosztani veletek egy apró, de hasznos ötletet.
Lényege, hogy melegítés hatására egy tiszta felületű kis peremet képzünk a csövek végére. Vigyázzunk, csak 1-2 másodpercig legyen a láng fölött, mert különben deformálódik. Mindig figyeljük a perem kialakulását és amint megfelelő vegyük el a hőtől. A kialakított új csővég anyaga a hő hatására kissé megkeményedik, így időt állóbb is lesz a későbbiekben. Annyit említenék még meg, hogy az ütköztető gumicsöveket még a peremezés előtt tegyük fel a gubancgátló csövére, mert utána már sokkal nehezebb lesz.
Az etetéshez egy fűszeres illatú és egy különböző apró magvakban gazdag etetőanyagot kevertem össze. Nem bonyolítottam túl a halaknak szánt eledelt és nem tettem hozzájuk most semmilyen aromát és ízfokozót sem.
A horgászhelyemmel szemben egy nádfal húzódott, ezért ezt vettem célba. A nádastól visszább 1-1,5 méterre terveztem az alapozó etetés bejuttatását. A gombócok elkészítése után egy körülbelül egy négyzetméteres területet szórtam meg csúzlival.
Itt a víz mélység nem túl nagy ezért átlátszó monofil előkét kötöttem. Én a tiszta vizű vagy a sekélyebb vizeken általában a fluorocarbont részesítem előnyben, 14-től 18-as méretig. Ezúttal a 16-os mellett döntöttem. Egy 8-as méretű vékonyhúsú füles feeder horgot választottam. Nem számítottam nagy halakra, most inkább az volt a fontos, hogy sok kapásom legyen. A horog alá két szem 8 mm-es kemény pelletet húztam fel a monofil hajszálelőkére, melyet az előkéből kötöttem. Annak érdekében, hogy a csalink a horog öble alatt maradjon érdemes hosszú, húsz vagy akár harminc menetes csomót kötni. Ez persze a horog méretétől és a zsinór vastagságától is változhat. Tapasztalataim szerint ezzel a módszerrel több megakasztott halunk lesz.
A csalik ütköztetésére egy pop-up plasztik csalit tettem fel az Enterprise-tól, egy kis lebegtetés végett. Annak érdekében, hogy a pelletek ne csússzanak vissza a monofil hajszálelőkén egyszerű úszórögzítő gumistoppert alkalmaztam.
Az etetést követően kb. 15 percre csobbant az első botom, majd követte a második. Gyors rendrakást követően a botokhoz ültem, ám a halak nem hagytak pihenni. Pár másodperc után heves húzással jelentkezett az első bajuszos vendégem. Nagyon harcias volt és többször is a nádfal felé vette az irányt. Természetesen mint mindig, most is győzött az összehangolt felszerelés. A szákolás közben már görbült a másik botom a víz felé. Rövid idő után nem volt mit tenni egy bottal kellett horgásznom, mert esélyem sem volt arra, hogy két botra figyeljek. Megállás nélkül ettek a pontyok. Általában a két és öt kiló közötti egyedek voltak előttem.
Emlékszem az egyik aznapi legnagyobb, egy öt kiló húsz dekás volt és kapás után rögtön a tőlünk balra eső Verba tanya jellegzetes hídja alá akart úszni. Aki volt már itt az ismeri a hidat és az alatta lévő támasztó cölöpök sokaságát, ha ott átmegy a hal akkor vége. Kisebb harcot követően persze visszafordítottam és őt is szákba tereltem, de az izgalom nagyon jól esett.
Hihetetlen mennyiségű hal lehet a tóban. A kapások egymás után érkeztek és bizony kétszer még előkét is kellet cserélnem, mert beleakadt a pontyok bognártüskéjébe és megsérült. Mindig ellenőrizzük a horgászatunk során az előkénk állapotát, mert a sérült zsinórral könnyen halat veszíthetünk.
Összegezve a hét órás peca alatt 21 pontyot fogtam. Megfigyeltem, hogy délelőtt a kisebb példányok, míg délután a nagyobb egyedek kaptak. Érdekes, hogy délben majdnem egy órás szünetet tartottak a pikkelyesek, valószínűleg időt hagytak, hogy megebédelhessek. A nap végére kellemesen elfáradtam, és azt lehet mondani, hogy átmozgató edzést tartottak nekem a kopoltyús fenéklakók. A környezet kiemelten szép volt és a halak is nagy élményt nyújtottak, ha lesz rá alkalmam máskor is ellátogatok ide.
Írta és fényképezte:
Szabó Csaba
