Így tavasz végén vagy inkább nyár elején egyre több az eső, zápor és kifejezetten változékony az időjárás. Ám ezt a pontyok is kedvelik és ekkor nekünk is a parton van a helyünk. Így szinte minden évben a május végi napokat a vízparton töltöm, mert bátran táplálkoznak a halak és az ilyenkor oly gyakori frontok is kedveznek a pontyhorgászoknak.
Megérkezvén a tóhoz, Dabas-Sári közelében, szinte vibrált a természet. Amint autómmal haladtam a part mentén egy fácán repült fel mellőlem riadtan. Rögtön utána pedig egy tapsifüles ugrált át előttem komótosan, biztos volt a dolgában úgysem érném utol. Csiviteltek a madarak és élt a víz is! Pár burvány keltette fel az érdeklődésemet és rázott vissza, hogy én most horgászni jöttem.
Új helyen telepedtem le, hogy máshonnan is megismerjek egy szeletet a tóból. A távolságot azért sejtettem, mert a halőr szerint itt egy enyhe törést érdemes meghorgászni úgy 90-95 méter távolságban. Ám ehhez már az erősebb heavy feeder botjaimat vettem elő és orsóimra is felkerült a fonott dobóelőke. Érdemes használni a fonott zászlót, mert biztonságot ad és pontosabb dobásokat érhetünk el vele.
Method kosaras, egyszerű szerelékemen 10-15 mm-es bojlikat csaliztam fel, melyeket plasztik kukoricákkal könnyítettem ki. Új, CC-Moore ízű gumikukoricákat próbáltam ki, melyből nekem a frankfurti kolbászos tetszett a legjobban. Hiába, ami egy horgásznak már tetszik az tuti eladható…
Több horgásztól hallottam már a parton, hogy nehezen lehet kivenni ezeket a kukoricákat a kis üvegekből. Hát ez nem igaz! Íme pár apró tanács a könnyed használat érdekében:
Az egyik botomon fűszeres ízeket, míg a másikon a hasonló jellegű golyót édes ízű kukoricával kombináltam. A két, eltérő ízek együtt történő felkínálását az utóbbi években kezdtem felfedezni egy jobb horgásztársam ajánlása után. Amennyiben még nem próbáltátok, tegyetek vele próbát és meg fogtok lepődni milyen sikeres. Egyre jobban kedvelem az aromába áztatott kukorica imitációkat. Eredeti, gyári aromákban vannak és szinte kivétel nélkül mindegyik fogós.
Több dobással kezdtem több etetőanyagot bejuttatni, de csak nem akartak jelentkezni a fenéklakók. A tó bánya-tavi jellegéből fakadóan itt sosem az első dobásra lesz kapásunk. Az etetésnek fontos szerepe van, de ezt már feederhorgászként megszoktam.
Használjunk több fűzőtűt. Én többféle színű stoppereket alkalmazok és teszek fel az adott csalihoz igazítva. A könnyebb keresés érdekében hasonló színű fűzőtűtokba helyezem őket, így mindig olyan színű fűzőtűhöz nyúlok, amilyen színű stoppert fogok használni.
Kis idő elteltével egy futó zápor ültetett be az ernyő alá. Én személy szerint nagyon szeretem az esőt nézni és általában felfrissülést is hoz magával mind a parton, mind a vízben. Most is így történt.
Amint elállt a könnyed eső szinte azonnal jelzett a rezgőspiccem. A keményen harcoló ellenfelem nehezen adta meg magát, ami nem csoda, mert egy gyönyörű nyurgaponty volt a legelső vendégem. Gyors fotózás és már mehetett is vissza. Már én is felfrissülve éreztem magam! Mint később kiderült ő volt a bandanagy aznap, de így sem szomorkodtam. Volt köztük tükrös és pikkelyes is, de persze nyurga már nem jelentkezett több, pedig van belőlük szép számmal.
Érdekes módon most a frankfurti íz volt a nyerő, mert ez adta a fogott halak kétharmadát, míg a vegyes ízűek közül a csokoládés fogósabb volt a fekete ribizlisnél. Ám biztos vagyok benne, hogy más alkalommal, más időjárás esetén más ízek lesznek majd a nyerők. Így hát nincs mit tenni jövök majd újra, hogy még több tapasztalatot gyűjthessek a kedvenc pikkelyes barátaimról, no meg hogy újra horgászhassak hisz nélküle nem élet az élet!
Írta és fényképezte:
Szabó Csaba
