A pontyok ilyenkor télen már keveset mozognak, és táplálkozásuk, emésztésük is lelassul. A melegebb évszakokkal ellentétben koránt sem túrnak olyan lázasan a fenéken táplálék után kutatva, inkább csak komótosan, keresgélve járják az általuk jól ismert víz alatti tájat, hátha találnak még valami ehetőt. Számukra ekkor már csak az a fontos, hogy kevés befektetett energiával még némi élelemhez jussanak.
Annak érdekében, hogy ilyenkor is horogvégre csalhassuk őket, fel kell keltenünk az érdeklődésüket. Erre kiváló módszer a feltűnőbb színű csalik (mint sárga, piros vagy zöld) alkalmazása, illetve azok meglebegtetése.
A csalik elemelése ma már számos termékkel lehetséges, melyek közül én a pop-up bojlit tartom a legjobbnak, mert amellett, hogy plusz ízt ad ki magából a horgunk mellett, megfaragásával könnyen szabályozhatjuk a felhajtóerejét is. Ideális kiegyensúlyozásnak az számít, ha csak a horog hegye van éppen a fenéken; bár jó tudni, hogy ez a technika az év más időszakaiban is sikeres lehet, télen kifejezetten hatékony, mert – mint azt korábban írtam – ekkor nem szeretnek túrni a pontyok. A megemelt csali felhörpölhető minden erőfeszítés nélkül, így könnyű csemegének ígérkezik a hal számra. A jól gondolkodó horgász téli taktikájának éppen ez a fő célja.
Az ebben az évszakban felkínált gazdag csonticsokor már számos horgásznak hozott sikert. Ez nem meglepő, hiszen a fehérjebomba nagy kincs a hideg időkben. Kézenfekvő tehát, hogy egy csontiklipszbe fűzött, talajtól elemelt lárvacsapat vonzó lesz a fagyos vízben.
Remélem, hogy nektek is sikert hoz majd ezeken a zimankós napokon. Próbáljátok ki ti is, mert érdemes!
Írta és fényképezte:
Szabó Csaba
