Egy olyan tavon horgásztam legutóbb, melyet már többször szerettem volna felfedezni. Ez a tó, nevezzük nevén Sinkár-tó, Csővár mellett található és már több ismert horgász írásában szerepelt. Bátran állíthatom, hogy élőben még szebb, mint képeken. Igazi pontyparadicsom, melyet mindenkinek csak ajánlani tudok.
Egyik kedvenc ízesítésemet, a halibutot terveztem alkalmazni mind az etetésnél mind a csalizásnál. Mivel most vagyok itt először, a legtöbb tónál már korábban működött alapízesítésben bízom és ezért esett a választásom a halibutra. Ez nem véletlen, hiszen a laposhalból készült csaliknak az egyedi összetételük és magas olajtartalmuk miatt a pontyok nagyon szeretik és nem tudnak ellenállni neki. Gyakorlatilag évszaktól függetlenül használhatjuk sikerrel, bár az én tapasztalataim azt mutatják, hogy a nyári melegben kiemelkedő eredményeket érhetünk el vele.
Etetéshez, mint mindig, most is több tasakot kevertem össze, mert etetőanyag terén én inkább az összetettebb kombinációkban hiszek. Az alapkeverékhez egy pontyos és egy nagyhalas anyagot választottam, melyeket egy halibut etetőanyaggal bolondítottam meg. Alapozó etetéhez 10-15 gombócot csúzliztam be, melyet napközben néhány gombócos folyamatos ráetetéssel tettem teljessé. Ez fontos momentum, mert ezzel tudjuk a halakat később az etetett helyen tartani.
Nagyobb halakra számítva 14 mm-es félkemény pelletet csaliztam fel hajszálelőkén és parafa lapkával lebegtettem meg, amit erős felhajtóereje miatt főleg akkor szoktam használni, ha viszonylag nagy a csali. A csalit süllyedő fonott előkén kínáltam fel, elsősorban az adott zsinór kiemelkedő lágysága miatt.
Szivacsbetétes etetőkosarat választottam, hogy a halibutos ízt még jobban előtérbe helyezzem. Előnye, hogy a kosár belsejében lévő szivacsba folyékony aromát önthetünk, mely a víz alatt a kioldódó etetőanyag után is árasztja ki magából a kiválasztott aromát.
Ezt akkor szoktam használni, ha egy adott íz köré építem az etetést és a csalizást is. Véleményem szerint nagyon hatásos, de vigyázni kell, hogy eltérő ízeket ne alkalmazzunk a szivacsnál és az etetőkosárba szánt keveréknél. A csalit most nem dippeltem, mert azt már túl soknak éreztem.
Hihetetlen, de rögtön az első halam volt az aznapi legnagyobb és hihetetlen vehemenciával küzdött. Ez kifejezetten jó érzés volt, és emiatt is mondom, hogy érdemes kipróbálni ezt a tavat. A pontyot a hely adottságainak köszönhetően vízben állva fárasztottam, így az még élvezetesebb volt számomra. A nem sokkal kilenc kiló feletti tükrös teljesen elfáradt a végére, köszönhetően új botomnak, mely a már ismert márka új BX sorozatának carp feeder változata volt. Remekül dolgozott és könnyen lehetett vele a halat irányítani. A kíméletes mérlegelés és fotózás után öröm volt visszaengedni ezt a gyönyörű pontyot, mint ahogy a többi halat is. Remélem még találkozunk.
Az etetőanyagot napközben néhány marék kisméretű kemény pellettel szórtam meg és kevertem el, hogy némi pellet is kerüljön az etetett helyre, felkeltve ezzel a nagyobb méretű pontyok érdeklődését. A szelektálás lényege most, hogy elkerüljem a keszegek és kisebb pontyok figyelmét és csak a nagyobb halakra koncetráljak. A terv sikerült, mert több hat és nyolc kiló közötti példány került partra. A nagyhalas etetésnek köszönhetően hat kiló alatti ponty nem is mutatkozott. Persze ez volt a cél, de mint tudjuk a halak íze és kedve nem mindig kiszámítható. Én mégis azt mondom, hogy érdemes szelektálni és ajánlom, hogy próbálják ki néha egy íz köré, felépíteni a horgászatukat.
Ízekre nem adnék tanácsot, mert ahány ház – akarom mondani – tó annyi szokás és hát akkor még nem beszéltem az időjárásról, ami igen meg tudja keverni a lapokat. Minden esetre a halibut ízesítést érdemes kipróbálni, mert a pontyok ellenállhatatlanul kedvelik és így a kisebb nagyobb tavakban nagy sikerrel használhatjuk.
A víz nagyon megtetszett, gyönyörű fás és nádasos környezetével igazi természet közeli élményt nyújtott. Bátran merem ajánlani mindenkinek, hogy egyszer látogassanak el ide, mert sok szép hal van benne és ami ennél még fontosabb, hogy jó erőben vannak. Úgy gondolom, hogy nem sokára visszatérek ide, mert furdal a kiváncsiság, hogy más csalival vagy más ízekkel milyen eredményt érhetek itt el. Viszontlátásra Csővár!
Írta és fényképezte:
Szabó Csaba
