Közeledik a március, de a tél nem enged a szorításból. Továbbra is fehér a táj és újabb és újabb hópelyhek hullnak az égből. Az idei tél bár enyhébbnek indult mostanra igazi arcát is meg-megmutatja.
Nem tudom más, hogy van vele, de ezen a télen nehezebben viselem a horgászat nélküli napokat. Sajnos több víz is befagyott már és amik ki-kiolvadtak azok is csak rövidebb időre szabadultak föl. Folyamatosan figyelem az időjárást és autómból is sűrűbben tekintek ki a vizekre. Egy-két alkalommal még próbát is tettem a hideg, havas parton néhány órára, de a kapástalanság és a dermesztő szél is hamar haza zavart.
Tavasz-tavasz már nagyon várlak! Emlékszem tavaly hasonló türelmetlenséggel vártam az újabb évszak megérkezését, bár igaz akkor kivártam a megfelelő alkalmat. Felidézve március vége volt már és a fák a szokottnál hamarabb öltötték magukra zöld ruhájukat. A szelidi nádas még téli sárga csíkban mutatta a part vonalát. Az akkori esőzések miatt nem tudtam sármentes állást találni, így a csónakkikötő stégjét választottam rögtönzött horgászhelynek.
Hajnali csend és feszített víztükör fogadott. Lépteimet lassan, figyelve tettem meg a fadeszkákon ügyelve minden mozdulatomra. Próbáltam beleolvadni a csendes természetbe, hogy ne tudjon senki sem jelenlétemről. A kikötött csónakokban még az esőzések nyomai látszottak és ebből rögtön az is kiderült, hogy idén még nem keltek velük útra.
A kevés motyót egy fordulóval bevittem a hosszú stég végére. Egy táska, kis szék és egy vödör volt a teljes menetfelszerelésem a botokon kívül. Két tasak Silver X-es etetőt vittem magammal és csalinak kizárólag csontikat. Egy öblös 10-es méretű pontyozó horgot kötöttem föl 0,16 mm-es fluorokarbon előkémre, melyet 40 cm-es hosszban kötöttem meg.
Szerelékem lelkét egy Fox kosár jelentette, amit már többször használtam, ha aromákat is be szerettem volna juttatni a vízbe. Kettős funkciója van a kosárnak, és éppen ettől remek, ugyanis a közepén egy szivacs rejlik, melybe folyékony aromát lehet önteni. Ám kivéve ezt a betétet szabaddá válik a belseje és remekül megtartja az élőanyagot. Tavasszal kifejezetten érdemes a kosárba is tenni a csontikból.
Két meghorgászni kívánt helyet választottam ki. Az egyik a tó mélyebb része, míg a másik a nádszél közeli partszakasza volt. Úgy tíz gombócot gyúrtam az édes, piskótás jellegű pontyos keverékből és mindkét helyre bedobtam ötöt-ötöt. Közelre kellet dobnom kb. 20-30 méterre, így elég könnyű volt pontosan etetnem.
A botokat bedobva leültem kis székemre és figyeltem. Csend és nyugalom vett körül még a csónakok sem mozogtak. Egy-két madár jelezte rendületlen dallamával, hogy immáron visszavonhatatlanul a tavaszban járunk. Kisebb rezdülések rántották vissza figyelmemet botjaimhoz. A mozgás a mélyebb részről érkezett és az újabb mozdulatra már én is reagáltam. Egy helyes karikakeszeg nézett vissza rám, majd úszott vissza boldogan. Pár perccel később ismét egy keszegféle érdeklődött ugyanonnan.
A nád felőli botom akkor még érintetlen volt. Továbbra is a hegyes uszonyúak jöttek bentről egymás után. Időnként egy-két gombóccal frissítettem fel meglévő etetésimet. Úgy látszik éppen ez hiányzott a partszéli állásomnál, mert kis idővel a gombócok becsapódása után finom húzogatás jelentkezett ottani pálcámon. A jelre gyors bevágással reagáltam és azonnal éreztem, hogy most már bajuszossal van dolgom. Óvatosan kitereltem a tólakót, ám a közelemben hirtelen a stég alá tört a ravasz. Botomat gyorsan a vízbe mártva szerencsésen kikormányoztam a cölöpök közül és finoman a felszínre tereltem. Alámerítve a partra emeltem és ekkor láttam, hogy nagy szerencsém volt, mert a horog éppen csak a szája szélén akadt. Amennyiben keményebben fárasztottam volna biztos kiszakadt volna a horog.
Érdekesség, hogy a továbbiakban még két hasonló forma pontyot sikerült fognom a nád mellől, de mindegyik óvatosan kapott és valamennyinél a szája szélén akadt meg a horog. Hiába még hűvös volt a víz és óvatosan kaptak még a kora tavaszi napokban. A mély vízről egy kárász kivételével csak keszeget sikerült fognom és ez is azt bizonyítja, hogy a hely megválasztásának igen fontos jelentősége van.
Emlékeim szerint kora délután már mennem kellett tovább, de így is remek élményt nyújtott az akkori tél utáni első horgászatom. Ahogy én annak idején most is nagyon várom a tavaszt, hogy minél több sikerben legyen részem, amit újra és újra megírhatok majd nektek.
Írta és fényképezte:
Szabó Csaba
